Amikor az elektromos autózásról folyik az általános vita, akkor jellemzően a környezetvédelmi haszna, az általános használhatósága és az iparra gyakorolt hatása szokott az érvek ütköztetésének a középpontjában állni.
A gazdaságosság kérdése ritkán jön fel, pedig igen jelentős ügy ez. Gazdaságosság alatt nem az egyén szempontjait értem, hanem nemzetgazdasági szempontokat, pontosabban azt, hogy egységnyi összeget környezetvédelemre hivatkozva milyen hatékonysággal költünk el nemzetállami vagy EU-s szinten.
Ebben a kérdésben pedig az EU elektromos autós irányvonala régóta komoly kritika középpontjában áll. A Deutsche Bank tegnap kiadott tanulmánya részletesen foglalkozik azzal, hogy megpróbálja számszerűsíteni a szubvenciókból és adókedvezményekből álló kiadások és adóbevétel kiesések hatékonyságát. Ezt az elektromos autók életciklusa során megspórolt széndioxid kibocsátás tükrében teszi. Ez már önmagában egy érdekes módszertani kérdés, hiszen tanulmányok sorát fordítottam már le annak kapcsán, hogy hogyan is kellene ezt számolni. Itt mindenesetre azt a módszertant követték, ami alapján a villanyautó kategóriától és bázistól függően 15-27 tonna széndioxid kibocsátást "spórol meg" egy hagyományos, összehasonlítható kategóriájú autóhoz képest.
A jelenlegi fiskális ösztönzőket egy kalap alá véve, az infrastruktúra és az ipar átállási költségeit nem számítva arra jutottak a Deutsche Bank elemzői, hogy egyetlen tonna széndioxid megspórolása 800-1000 eurójába kerül az adófizetőknek jelenleg. Az EU-ETS széndioxid "kereskedelmi" ára mellett ki lehet jelenteni, hogy okosabban felhasználva ezt az összeget 16-20 tonna széndioxid kibocsátást lehetne megakadályozni az ipar más területein ugyanennyi pénzből.
Az, hogy pontosan milyen összetételből jön az áram, amit az elektromos autók tankolnak, a számolás szempontjából egyébként nem annyira releváns, mert az EU-ETS kapcsán érdemes tudni, hogy a közlekedési szektornak nincs felső emissziós határa széndioxid szempontból, míg az áramtermelésnek van felső korlátja. Ezt a gyakorlatot is kritizálják sokan, hiszen más végkövetkeztetésekhez jutnánk, ha a közlekedési szektorra is vonatkozna a felső korlát. Így egy merev és egy rugalmas rendszer egyszerre jelenik meg a CO2 visszaszorítás "ökoszisztémájában".
Konkrét idézet a tanulmányból: "A CO2 kibocsátás elkerülésének a költsége meghaladhatja a tonnánkénti ezer eurót, az emissziókereskedelemben 50 euró a költség jelenleg tonnánként. Ezzel az aktuális szabályozás nem felel meg az ökológia és az ökonómia gazdaságosság kritériumainak". Ezt a német szabályozásra értették, ami magyarra lefordítva annyit jelent, hogy ha Németország szeretné csökkenteni az emisszióit, akkor jelentősen hatékonyabb eszközök állnak rendelkezése ennél az irányvonalnál.
Kiszámoltak továbbá, hogy a jövedéki adó kiesés, a közvetlen állami támogatás és a cégautó adó kedvezmények és áfa kedvezmények kapcsán egy Golf és egy ID.3 párhuzamában a teljes élettartamra vetítve 20 000 eurónyi állami bevétel esik ki.
Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ezt egyébként máshol nem fogja bevasalni az állam később. Az út alapú adózás jönni fog, efelől ne legyenek kétségeink. Mivel több, mint valószínű, hogy egységesen fogja érinteni a belsőégésű motoros autókat és a villanyautókat is, ezért a még tovább emelni kívánt jövedéki adóval terhelt üzemanyag mellé az útalapú adózás rettenetesen meg fog drágítani mindent, ami nem villany.
Ha nem alsó középkategóriás autókat vizsgálunk, hanem drágább autókat, a példa itt Audi SQ5/E-tron párhuzamról szólt, akkor az adóbevétel kiesések még durvábbak, főleg céges leírások esetén, és azt tudni kell, hogy ilyen autókat nagyon túlnyomó többségben céges lízingre vesznek.
A Deutsche Bank tanulmánya érintett még egy kérdést, méghozzá a szociális kérdést. A kutatás a nyilvánvaló tényre hívja fel a figyelmet: felső középosztálybeli családok számára biztosítanak (német példánál maradva) euró milliárdos szubvenciókat olyan autókra, amelyek jellemzően második autóként vannak vásárolva, miközben az alacsony jövedelmű állampolgár, aki csak használt autót tud vásárolni, a megemelt adókkal finanszírozza ezt, és ez aligha igazságos.
Pozitív hatásként kiemeli a tanulmány, hogy a hatalmas összegek hatására valódi előrelépés történt technológiailag a szektorban az elmúlt években, a villanyautók jelentős fejlődésen mentek keresztül.
Kiemelik ugyanakkor, hogy ennyire masszív és egyoldalú támogatással nem marad esélye semmilyen egyéb technológiai alternatívának, ami hosszútávon sem a környezetnek, sem a versenyképességnek nem tesz jót.
A teljes tanulmány itt olvasható.